Húsvét táján még csak egy szilvafácska bontogatta a virágait a szomszéd bácsi kertjében.
Aztán egyszerre csak kitört a tavasz. Most úgy sejtem, igazi tündérfelvonulás van kint az ágak alatt, mert virágba borultak a fák. Észrevettétek? Mintha tündér paloták, tündér barlangok, tündér csarnokok épültek volna egyetlen éjszaka alatt.
Talán ti már tudjátok, hogy ahol a szépség megjelenik ott tündérek is járnak. Érdemes hát jól körülnézni, hol fedezhető fel akármi aprócska szépség, mert biztosan ott van a környéken a tündére is, felfedezheted, ha jól odafigyelsz.
Igyekszem hát nyitott szemmel járni, és ha nem látom, hát az illatát felismerem.
Megfigyelted-e, melyik volt az első tavaszi virág, aminek az illatát felismerted?
Nekem a nárcisz, amiről azt mesélik fiútündére van. Szép sárga fejét magasra emeli, és ontja az érdekes, finom illatot. De fehér testvére is van, ő is itt bólogat a kertünkben, éjszaka pedig útra kel, hogy a domboldali cseresznyés tündérpalotáiban más virágokkal is találkozhasson. (Mert ma nem lehetett nem észrevenni, hogy a domboldal összes cseresznyefája kivirágzott, és finom illattal üzen a virágok tündéreinek, hogy találkozó lesz ott nemsokára).
Ott lesz a királyi tulipán. A kiskertekben már ott pompázik pirosban , sárgában, rózsaszinben, és még csikozottan fodrozott szirmokkal is.
Ott lesz az aranyeső, a jácint, a pitypang, az árvácska, az ibolya, a sok-sok virág között, és rejtőzködve bár, de ott lesz egy olyan kis virág is, aki sűrű levéllándzsák közé rejti magát, de annál finomabb az illata. Tudjátok-e ki lehet az?
Egy egészen kecses és szép virágtündér gyermekről van szó.
Mégis a levelei kicsit olyanok mint a fegy ver: lándzsa vagy kard. Olyanok mint a széleslevelű lándzsás útifűé. Vajon mit véd ez a kis virág, kit akar elriasztani, és kinek a szeme elől bújkál?
Hát elárulom: mindenki szeme elől egy kicsit, mert nem tudható kiben lakik a veszélyes Virágeltaposó Hetykefi.
Róla hallotatok-e már? Ő egy szeszélyes kedvű kismanó, aki bárkibe beleköltözhet, ha nem figyel. És attól kezdve az ember, mintha becsukott szemmel járna, nem veszi észre a virágokat. Csak tapossa a füvet, tördeli a fák ágait, és észre sem veszi milyen fájdalmat okoz.. Ha mégis észreveszi őket, abban leli örömét, hogy letapossa, vagy letépkedje őket törékeny száraikról. Ettől érzi erősnek magát. Vajon valóban erős?
Leginkább úgy lehet védekezni ellene, ha az ember jól kinyitja a szemét a szinek felé, orrát az illatoknak, és megtanulja a virágok nevét. Varázslatos hatása van a virágneveknek. Eltölt virágerővel, és az ember hirtelen olyan dolgokat is észrevesz tőle, amit addig soha.. A fura, figyelmetlen manó nem birja azt a varázsfényt, ami a virágnevekből sugárzik. Igy aztán nem kell tartanod tőle, messzire elkerül majd téged, hiszen te egy idő után azt is tudni fogod, hogy milyen virággyermek lakozik a lándzsás levelek között.
Fehér apró gyöngyökkel diszitett kicsi viráglány, nagyon édes messzeszálló illattal. Ő a Gyöngyvirág. Széles lándzsás levelei mögé bújik, de ha észreveszed, felismered rádmosolyog, előled nem bújkál tovább.
(Bak Sára illusztrációja)
